A mai egy rendhagyó könyvajánló lesz, hiszen a címben szereplő kisregény nem egy friss kiadvány. A Kozmosz Könyveknél jelent meg, Budapesten, 1986-ban, egy kötetben egy másik Nemere-kisregénnyel, a Játszma tízmilliárdért című írással.
Én akkor még csak tizenegy éves gyerek voltam, aki szeretett olvasni, és mivel édesapám kedvelte Nemere korai sci-fi regényeit, azokat én is mindig elolvastam.
Annak különösen örültem, hogy a Holtak harca 1991-ben megjelent az akkori Füles rejtvényújságban is folytatásokban, képregény adaptáció formájában.
Nagyon sokan kedveltük akkoriban ezeket a folytatásos képregényeket, amelyek nem csak kortárs írók műveit dolgozták fel, hanem régi magyar klasszikusokat is, mint például Jókaitól a Szegény gazdagok, vagy Gárdonyitól a Láthatatlan ember.
1994. február 24-én egy mozipremier formájában a magyar mozikban egy újabb, nem várt adaptációval szembesülhettünk. Ekkor mutatták be ugyanis a hazai mozikban Sylvester Stallone, Wesley Snipes, Sandra Bullock főszereplésével a Warner Brothers produkcióját, A pusztító című, mára kultfilmmé vált moziját.
Ha nagyvonalakban vizsgáljuk, akkor a két történet közötti hasonlóság zavarba ejtő, és ezen legjobban a Holtak harca szerzője, Nemere István lepődött meg. Ő a mai napig állítja, hogy a történetet nemes egyszerűséggel lenyúlták.
Azt, hogy ki adta el a sztorit – ha egyáltalán eladta valaki – a Hollywood-i cégnek, biztosan nem tudhatjuk, a magyar író mindenesetre a plágium bizonyítására benyújtotta regényét a szerzői jogvédő hivatalnak, amely meg is állapította, hogy Nemere regényének, és a filmnek a cselekménye hetvenöt százalékban azonos.
A hab a tortán az, hogy még a mozipremier évében egy bizonyos Richard Osborne szerzősége alatt megjelent A pusztító regényváltozata is, a Lap-ICS Könyvkiadónál.
Azzal kapcsolatban, hogy végül is miért nem lett per a dologból, Nemere István így vall egy tíz évvel ezelőtti interjúban:
Én nem hibáztatom az amerikaiakat, hisz ők jóhiszeműen megvettek egy ötletet. Felvetődött a per lehetősége. De kiderült, hogy az Egyesült Államokban kéne pereskedni, ott pedig elég magas egy ügyvéd órabére, úgyhogy nem jött össze a dolog.
A két történet hasonlósága – de nem azonossága – már a regény fülszövegének és a film ismertetőjének az összehasonlításából is kitűnik.
A regény fülszövege:
A Holtak harca az időben előre történő utazás nagy kalandregénye. Egy huszadik századi terrorista hibernáltatja magát, és így szökik el a jelenidejű igazságszolgáltatás elől. Ám a rendőrfelügyelő, akinek személyes leszámolnivalója is van vele, utánamegy ugyanazon a módon, és a jövőben – mintegy “holtukban” már – folytatják a régmúltban kezdett végzetes harcukat.
A film ismertetője a Magyar Filmadatbázison:
A világon 2032-ben béke és nyugalom uralkodik, senki nem bánt senkit, még a rendőröknek sem kell soha erőszakos megoldásokhoz folyamodniuk. Ezért is kelt éktelen zűrzavart, mikor a huszadik század sötét és erőszakos múltjából itt maradt bűnöző, a fagyasztásból frissen felolvasztott Simon Phoenix elszabadul, és terrorizálni kezdi a lakosságot. A rendőrség úgy dönt, a múltból jött fenyegetésre csak a múltból érkezhet válasz, ezért szabadon engedik Phoenix legveszélyesebb ellenségét, a rendőr John Spartant, akit a maga korában csak úgy ismertek, “a pusztító ember”.
Bármennyire is hasonlít azonban a két történet egymásra, annyira mégsem egyezik meg, ahogy azt a közvélekedés tartja.
Innentől spoiler lehetséges!
Hogy a két jövőbeli világ összehasonlításával kezdjük, a Nemere regényében ábrázolt jövőbeli világ sokkal emberibb. Ő is egy olyan jövőt vázol fel, amelyben általános a jólét, nincs pénzforgalom, és nagyon kis mértékben van jelen a bűnözés, de a film túlzásai nélkül (testnedv-csere tilalma, beszéderkölcs elleni szabálysértés, és hasonlók).
A film ezzel szemben sokkal jobban elrugaszkodik a valóságtól. Az is nagy különbség, hogy a film szerint ebben a “szép új világban” is vannak vezetők, akiknek gyakorlatilag korlátlan hatalmuk van, és pontosan ők használják fel Simon Phoenix-et, a terroristát saját céljaikra. Nemere regényében is vannak vezetők, de ahogy Iva elmondja Vincentnek; ők abban a jövőbeli társadalomban valóban csak “szolgák”, a többségi társadalom szoros ellenőrzése alatt, és bármikor visszahívhatóak.
Azt lehet tehát mondani, hogy amíg a regény egy valóban ideális, konstruktív, és pozitív utópiát vázol fel, addig a film jövőképe inkább egy disztópikus szatíra, és mint tudjuk, a koncepció meg is bukik a film végére.
Ezzel szorosan összefügg az a tény, hogy a fimben szereplő kívülálló csoportok tulajdonképpen nem akarnak rosszat, csak egy “természetesebb” társadalmat, addig Nemere művében ezek valóban bűnözők és terroristák, nem véletlen, hogy a hibernációból felébredő Dann Sedym hozzájuk csatlakozik, és hamarosan vezérré is válik.
Ami nagyon fontos, hogy amíg a filmbeli rendőrnek, John Spartan őrmesternek nincsenek személyes motivációi, hogy a jövőben kézre kerítse Simon Phoenix-et, addig a regény főhősét, Vincentet a bosszú hajtja, hiszen a Nemere könyvének antagonistája, Dann Sedym-Daniel Nahar megkínozta és megölte a feleségét és kisfiát.
Fontos eltérés az is a film és a regény között, hogy amíg a hibernáció az előbbiben egyfajta büntetés, addig a regényben egy lehetőség arra, hogy a jelenben még nem gyógyítható betegségek a hibernált egyéneknél gyógyíthatók lehessenek a jövőben. (Az, hogy sem a főhős, sem az antihős sem gyógyíthatatlan betegség miatt lett lefagyasztva, más kérdés.)
A hibernáció időintervalluma is más, a filmben rövid, csak egy emberöltőnyi távolság, addig a regényben több, mint százhetven év.
A film és a könyv teljesen más befejezéssel operál. Amíg a film le van öntve egy jó adag Hollywood-i sziruppal, addig a regényben a vég drámai, egyedi, és mégis pozitív.
A két cselekmény sem igazán hasonlít annyira egymásra, csak egyes elemeiben van néhol megegyezés.
Summa summárum: a film alapötlete valószínűleg a Nemere regényéből lett átvéve, de azt olyan szinten dolgozták át, hogy elemi szinteken változtatták meg a történet mondanivalóját.
Akik látták már a filmet – de nem csak nekik –, annak feltétlenül ajánlom a könyv elolvasását. Sokkal szórakoztatóbb, izgalmasabb, mélyebb, és szebb történet, mint a Hollywood-i adaptáció. Nemere István korai sci-fi alkotásainak egyik gyöngyszeme.
Ami még érdekes, hogy a kötetben szereplő másik sci-fi, a Játszma tízmilliárdért is hasonló utat járt be. Az erről szóló írásomat itt olvashatjátok.