Tormási Viktória – Rólunk szólt
Tormási Viktória – Rólunk szólt

Tormási Viktória – Rólunk szólt

Bár más volt olvasni Vyki Rólunk szólt című regényét, mint a Szerethetetlent, nekem ez a regény is tetszett.

A regény alaphelyzete akár egy mindennapos történet is lehetne. Adva van Anna, aki egy vidékről felkerült lány, balett szakon végzett, oktat is, és mellette egy kávézóban dolgozik. Nagy terve, hogy Londonba kerülhessen, és ennek a célnak rendel alá mindent az életében.

Aztán találkozik Ádámmal, aki fenekestől felforgat mindent az életében.

Vyki ebben a regényében is egy nehéz döntés elé állitja női főhősét, amelyet aztán kényszerűségből kell meghoznia, és ezzel lemondani álmairól.

A regény egy eredeti, szép, romantikus történet, kettős szerelmi szállal.

A karakterek a Szerethetetlenből megszokott alapossággal vannak megalkotva és árnyalva, hihetőek, valószerűek. Talán Krisztián alakja lett egy kicsit elnagyolva, de ez nem akkora hiba, hiszen ő a történetnek csak mellékszereplője.

Az írónő mesterien ábrázolja a főhősnő lelkében dúló vihart, a dilemmát, hogy mit válasszon: a szerelmet, vagy a karriert.

A történet tele van drámai helyzetekkel, konfliktusokkal, amelyet egy szerelmi háromszög felvillantott lehetősége tesz még feszültebbé.

A történet legnagyobb drámája megdöbbent, de nem teszi reménytelenné az olvasót, felvillantja a szenvedések közötti továbbélés szepségeit, új lehetőségeit.

Szívszorítóan szép történet, amelyben nekem különösen is tetszett Ádám és kislánya, Lily kapcsolatának felvázolása, talán azért, mert én magam is egy éve lettem kislányos apa. Hitelesek, gyönyörűen megfogalmazottak azok a jelenetek, át tudtam élni (hiszen át is éltem) Ádám érzéseit.

Feltétlenül meg kell említenem még az iskolai teszt történetét, amelyet a középiskolában szó szerint átéltem én is. Megdöbbentő volt olvasni, mert valóban: az osztályban engem sem választott senki barátjának, és én voltam az egyetlen. Igaz, az én tanárom elbagatellizálta a helyzetet azzal, hogy “a Csaba más”, mintha a nyílvános megszégyenítésből nekem erényt kellett volna kovácsolnom. Mindenesetre mélyen át tudtam élni, hogy mit érezhetett akkor Anna.

Egyszóval: annak ellenére, hogy Vykinek ez egy tíz évvel ezelőtti regénye, mindent megtaláltam benne, ami miatt a Szerethetetlen is az egyik kedvenc regényemmé vált a maga nemében.

Vélemény, hozzászólás?