Fróna Zsófia Fegyverforgató – Fegyverek háza című urban fantasy regénye valamilyen értelemben régen elmúlt gyermekkorom Delfin-könyveit juttatta eszembe (mondhatnám a különböző facebook-szellemidézések mintájára, hogy ha ismered ezt a sorozatot, akkor neked még igazi gyermekkorod volt).
Aki még emlékszik erre az 1964 és 1990 között megjelent, mintegy 167 kötetből álló ifjúsági könyvsorozatra, az tudja, hogy ez bizony komoly elismerés.
Ez a mű ugyanis elsősorban ifjúsági regény. Persze ez nem azt jelenti, hogy érettebb olvasó nem élvezheti, és pont ebben hasonlít a Delfin-könyvek köteteire.
Ahogy még ma, 45 évesen is szívesen veszem a kezembe Tőke Pétertől A nyevigák című sci-fi antológiát, Alexandr Polescsuktól A pergamen titkát, vagy éppen Vlasta Radovanović-tól A fehér pisztoly általam rongyosra olvasott példányát, épp olyan élményt jelentett Fróna Zsófia műve: pár óra felhőtlen kikapcsolódást, izgalmakat, fordulatokat, valamint az ifjúság idejének nosztalgikus átélését.
A regény – a nyomokban észrevehető Harry Potter-áthallások ellenére is – eredeti ötlet, nagyszerű kivitelezéssel.
Karakterei jól kidolgozottak, és számomra különösen is szimpatikus, hogy nem a leírások, hanem párbeszédes részekben ők maguk mutatják be magukat.
Humora szenzációsan jó, stílusa egyedi és kiforrott, első könyvként is remek alkotása az írónőnek.
Olyan izgalmas és érdekfeszítő, hogy nagyon érdemes belőle univerzumot teremteni!
Hálás vagyok, hogy olvashattam, és szívből ajánlhatom, minden olvasni szerető honfitársamnak!
Most pedig rögtön neki is kezdek olvasni a Démonok közt alcímű második kötetet! 🙂