Az első résznél (Viveca – A félelem árnyai) azt hittem, hogy az írónő már nem tudja tovább überelni a váratlan csavarokat és fordulatokat, de tévedtem. 🙂
Eleve egy váratlan csavar volt az, amivel – Viveca személyét illetően – indult a történet, az első részhez képest.
Nem csoda, hogy az első részt, ahogy a most szóban forgó másodikat is, egyetlen hosszú este olvastam el, hiszen az izgalmak fokozása, a váratlan fordulatok bevetése, a leírások magával ragadják az olvasót.
A váratlan fordulatok zseniálisak, nem öncélúak, jól megtervezettek, hozzáadnak a történethez. A regény végén a csattanó fantasztikus és figyelemfelkeltő, az olvasó szinte sóvárogva várja a folytatást.
Zseniális írói fogás volt a prológus, amely után gondolkodhatunk, hogy mire is fog kifutni az egész történet, és amely minden egyes fordulattal új megvilágításba helyeződik.
Nagyon jó ötlet volt az új karakterek bevezetése, és az, hogy velük megismerhettük azt a bizonyos alapítványt, amely az első részben csak említés szintjén volt jelen a történetben.
Különösen Parker Jones ellentmondásos karaktere tetszett, akiről a regény végére sem derül ki világosan, hogy melyik oldalon is áll.
A cselekmények és leírások közben a főhős, Philip atya személyisége is tovább differenciálódik, lelkének újabb mélységeibe tekinthetünk bele.
Mindennek nagy mértékben katalizátora Alexa “visszatérése”, és Brooke karakterének feltűnése.
Vegül ami nagyon tetszett még: a hívő, de esendő ember vívódásának keresztény szemszögből is hiteles leírása.
Ami szintén jól hatott: Philip világos szemlélete arról, hogy Vivecát és az őt fogvatartó erőket elkülönülten kell látnia. Ez egy nagyon világos igei látásra enged következtetni, ahogy a páli passzus is hangsúlyozza:
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (Ef 6,12)
Egyszóval: mind egyszerű olvasóként, mind teológusként és hívő emberként is nagyon tetszett a regényciklus második része, minden olvasni szerető embernek csak ajánlani tudom!
Tanila Jensen: tessék írni gyorsan a folytatást! 🙂