A tőle megszokott kedves hangú, lényegretörő, összeszedett kritikát kaptam ma Fekete Zsófitól az Arte Tenebrarum Könyvkiadónál, Az utolsó sci-fi antológia 1. kötetében megjelent A felemelkedés című kisregényemről, amely A menedék előzménye.
Íme, Zsófi írása:
Nos, azt hiszem, hogy nem túlzás, ha azt mondom: Bert Miller írásainak köszönhetően kezdem megszeretni ezt a bizonyos sci – fi műfajt. Élvezettel és szinte gyermeki izgalommal olvastam, hiszen kíváncsi voltam a karakterek úgynevezett előző életére, amikor konkrétan minden elkezdődött. Magamtól biztos nem jutott volna eszembe, hogy elolvassam, hiszen távol állt tőlem a műfaj, de hálás köszönettel tartozom a szerzőnek azért, mert megszabadított ettől a gátlásomtól. Most már bátran bele merek vágni a sci-fi műfajú történetekbe is. Felülmúl minden képzeletet, és a természetfeletti dolog – egy szóval: imádom. Mindig is érdekeltek a természetfeletti dolgok, képességek, és az, hogy olvashattam is róluk – akár kitalált, (akár nem) – ékes bizonyíték arra, hogy a képzeletnek semmi sem szab gátat, avagy határt. Egyedül azt sajnálom, hogy túl rövid volt, kevés időt tölthettem a karakterekkel. Érdemes figyelemmel követni Bert Miller szerzőt, mert elég rendesen meg tud lepni, és képes egy – egy váratlan csavart bedobni olyan abszolút normál szituációba, ahol egy átlag ember, inkább a végzetet látja, mint a megmenekülést. (Lásd: amikor fegyvert fognak valakinek a fejéhez.) Bátran ajánlom mindenkinek, aki ki akar szakadni a szürke hétköznapokból.
Hálásan köszönöm a kritikát, Zsófi!