Hálás vagyok, hogy egyházam legnagyobb internetes orgánuma, a Parókia portál interjút készített velem írói munkásságomról. Köszönet érte! 🙂
Az interjú
Mi visz arra egy református lelkészt, hogy sci-fi íróként is kipróbálja magát? Prédikáció és fikció kapcsolatáról, világvégéről, írói módszertanról, valamint személyes útjáról is beszélgettünk Bert Millerrel, azaz Molnár Csaba Bertalannal.
Lelkipásztori pályája jóval előbb kezdődött, mint az írói. Hogyan kapott rá elhívást?
Tiszabezdéden nőttem fel háromgenerációs nagycsaládban, az apai nagyszülőkkel együtt. Nagyapám négyéves koromtól kezdve tanított bibliai történetekre, zsoltárokra, így jutottam el hatéves koromra az akkor szilárdnak hitt elhatározásra, hogy református lelkész leszek. Ez persze lázadó tinédzser koromban megváltozott. Tizenkilenc éves koromban éltem át valódi, mély megtérést, ezután két nehéz, imádságos év alatt jutottam el odáig, hogy huszonegy évesen felvételizzek a debreceni református teológiára, így lettem református lelkipásztor. Emellett egyéb felsőfokú tanulmányaim is voltak, például az ELTE hebraisztika szakán is végeztem tanulmányokat, később pedig szeretnék teológiából doktorálni is.
Jelenleg mégsem főállású lelkész, hanem a civil szférában dolgozik.
Volt egy tartós betegségem, amely egy időre alkalmatlanná tett az önálló lelkészi szolgálatra. Miután lemondtam a tapolcai lelkészi állásról, egy lelkész barátom felajánlotta, hogy dolgozhatok az általa vezetett civil szociális intézményben. De nem mondtam le a lelkészi hivatásról, a lelkészi képesítésem hatályban van, a gyülekezeti istentiszteleti szolgálatba rendszeresen besegítek, most pedig újra lelkészi állást keresek.
Érdekesség, hogy az első könyvem is a lelkészi szolgálatomhoz kötődik: 2019-ben jelent meg a Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában Az engesztelés misztériuma című kötetem, amely Jónás könyvét magyarázza végig hat hosszabb prédikációban.
Milyen úton jutott el a szakirodalomtól a szórakoztató irodalom írásáig?
Gyerekkorom óta szerettem olvasni, mindenevő voltam. Kamaszként próbálkoztam az írással is, de akkoriban csak két-három western ponyváig jutottam, amelyek megmaradtak az asztalfióknak. Versek terén sikeresebb voltam, de érdekes módon a megtérésem után már nem vonzott többé a költészet. Regény vagy novella írásán régóta gondolkoztam, de mindig lenyomott a kishitűségem, hogy erre alkalmatlan vagyok. Tavaly novemberben jött a fordulópont, amikor az Arte Tenebrarum Könyvkiadó sci-fi antológiára hirdetett ki pályázatot, amelyre beneveztem A felemelkedés című, majdnem kisregény-terjedelmű írásommal. Meg is jelent Bert Miller név alatt Az utolsó című antológiában. Az általam íróként nagyra becsült Gabriel Wolf – a kiadó főszerkesztője – pedig arra biztatott, hogy folytassam a történetet.